A következőkben egy egyszerű refrakciós csillagászati távcső szimulációja látható. A távcső fordított állású képet ad. Lencsékből áll, azaz fénytörésen alapul a működése, ezért nevezzük refraktívnak. A modellünk két lencséből áll: az objektívből és az okulárból. A fénysugarak bal oldalról érkeznek, megtörnek az objektíven majd az okuláron végül a megfigyelő szemébe érkeznek (a távcső jobb oldalán). Ne feledd, az ábrán a piros vonalak nem a valódi fényutat mutatják (hiszen a fénysugár a levegő-üveg, majd az üveg-levegő határon törik), hanem csak közelítik azt (vékonylencs közelítés). Ha az objektív fókusztávolsága (f1) nagyobb mint az okuláré (f2), a távcső fordított állású nagyított képet ad.
Az objektív és az okulár fókusztávolságát 0,05 m és 0,5 m között változtathatjuk a szövegmezők segítségével (ne felejtsd el megnyomni az "Enter" gombot!). A fénysugár irányát az egér segítségével változtathatod. A program kiszámítja mindkét lencsére az optikai tengely és a sugár szögét (kék és zöld színnel jelölve), valamint a nagyítást. A szimuláció a Pleiadok (Fiastyúk) hat legfényesebb csillagának szabad szemmel (balra lent) és a teleszkóppal látott képét mutatja.
A Kepler-féle távcső nagyítását az alábbi közelítő formulával adhatjuk meg (kis szögekre):
N .... Nagyítás
f1 ... Objektív fókusztávolsága
f2 ... Okulár fókusztávolsága